Ha már egy ideje meditálunk, létre akarunk hozni valamilyen változást az életünkben, sokszor türelmetlenné válunk, amikor még nem tapasztaljuk a változást a fizikai valóságban.

A testünk, az egónk nem igazán szeretne változást, neki pont úgy jó, ahogy van, ahogy már hosszú ideje, tudat alatt hozzászoktattuk a létezéshez. Ilyenkor megjelennek ilyen gondolatok, mint “Nekem ez nem működik” vagy “Biztos valamit nem jól csinálok.” vagy “Ez soha nem fog megvalósulni.” és hasonlók. Ezeket a gondolatokat a testünk generálja és ha elfogadjuk, máris kiléptünk a teremtő állapotból. 

Tudatosan meg kell maradnunk a teremtő állapotban. Észre kell vennünk, hogy ezek a gondolatok le akarnak állítani, ezért ki kell lépni belőlük, majd visszatérni az elfogadás állapotába, amikor tudjuk, és hálásak vagyunk, hogy a dolog már megtörtént.
Ha ebben az állapotban lennénk, akkor nem keresnénk a környezetünkben, hogy hol van már, mikor fog megtörténni. A teremtő állapotban azonosulunk vele, mint ami már a részünk. 

Itt egy részlet, mint mond erről Dr Joe Dispenza egyik blog bejegyzésében:

“Képzeld el, hogy vizionálsz egy új párkapcsolatot valakivel, küldesz egy szándékot, a szeretet és öröm emelkedett érzelmét hozzátársítva. Megnyitod a szíved és minden reggel érzed ezeket az érzelmeket. De ezután mész a dolgodra, és nem látod azt a személyt megjelenni az életedben.

Ez az, amikor meg kell állnod és elgondolkodni. Miért keresed azt a személyt annyira? Ha keresed őt, visszakerültél a régi személyiségedbe, aki a hiány állapotában van. Ha az új önmagad lennél, akkor már éreznéd azt a szeretetet, amit az új párkapcsolat nyújt, mielőtt az megjelenne, így aztán nem kellene keresned semmit, mert nem éreznéd elkülönülve magad ettől a tapasztalattól.

Amikor a hiány állapotában vagy, egy olyan tudatalatti program által kondicionált lencsén keresztül nézed a valóságot, ami azt mondja, Hol van ez? Ha keresel valamit, akkor el vagy választva tőle, mert nem érzed azt az érzelmet, ami azt mutatja hogy ez máris a tiéd. Ha éreznéd a szeretet érzelmét, akkor nem keresnéd – helyette azt éreznéd, hogy ez már megtörtént.”

Tehát ha jön az elbizonytalanodás, ebből az érzésből kilépve, tudatosan vissza kell térnünk abba az állapotba, ahol érezzük, hogy a dolog már a miénk. 

Ezt újra és újra gyakorolnunk kell és egyre jobban fog menni.