Vedd észre, hogy az egész életed egy nagy kerek egész történet, és minden, ami történik veled csak egy töredéke ennek a nagy egésznek, és nem látod a nagy egészet.

Amikor történik velünk valami látszólag rossz dolog, azonnal kivetítjük az elménkben a folytatását, ami általában egy negatív forgatókönyv alapján történik majd. Ezt a forgatókönyvet mi hozzuk létre és lehet, hogy önbeteljesítő jóslatként meg is történik az életünkben.

De mi van, ha csak egyszerűen elfogadjuk panasz nélkül, egyszerű tényekként azokat az eseményeket, amelyek megjelennek az életünkben és bízunk a pozitív folytatásban. Valószínűleg később visszatekintve, amikor már egy nagyobb részletet látunk a történetünkből, rájövünk, hogy miért volt szükség a mostani látszólag negatív eseményre.

Vegyük fel azt a hozzáállást, hogy minden javunkra van és csak fogadjuk el az eseményeket negatív forgatókönyvek nélkül, bízva a számunkra kedvező folytatásban.

Álljon itt egy tanmese egy bölcs öregemberről és a lováról, ezzel kapcsolatban:

Élt egyszer egy bölcs öregember a fiával egy kicsi faluban. Szegénységben éltek, de volt egy gyönyörű lovuk, amit mindenki irigyelt a faluban. Egyik reggel az történt, hogy eltűnt a ló, üresen találták a karámot.

Összecsődült a falu népe, és sajnálkozva mondogatták az öregembernek:

– Ó te szegény öreg, mi lesz most veled, odalett minden vagyonod, hogy fogod most elvégezni a szántást?

Mire az öreg, felemelt újjal ezt mondta: 

– Álljatok meg emberek! Nem lehet tudni, hogy ez jó vagy rossz, csupán annyi történt, hogy nincs meg a lovam.

Az emberek azt gondolták, bolond ez az öreg, micsoda kár érte és fel sem fogja.

Néhány nap múlva megjelent az öreg lova és hozott magával hat gyönyörű vadlovat, amit be is tereltek a karámba. Összecsődült a falu népe és elkezdték irigykedve mondogatni az öregembernek:

– Micsoda jó dolog történt veled, milyen szerencsés vagy öreg! A fiad könnyedén betöri a lovakat és jó pénzért eladhatjátok őket.

Az öreg felemelt újjal ismét csak ezt mondta:

– Álljatok meg emberek! Nem lehet tudni, hogy ez jó vagy rossz, csupán annyi történt, hogy megjelent hat vadló a karámban

Az emberek elvonultak és nem értették az öreget, hiszen mindenki látta, hogy milyen csodás dolog történt vele. A következő napokban a fia elkezdte betörni a vadlovakat, az egyik olyannyira ledobta, hogy mindkét lába csúnyán eltörött.

Megint összecsődült a falu népe és elkezdték sopánkodva mondogatni:

– Igazad volt öreg, ez nem áldás volt hanem átok, ha nem jöttek volna a vadlovak, a fiad még mindig egészséges lenne. Ki fog most neked segíteni a munkákban, ki fog gondoskodni rólad?

Az Öreg ismét felemelt újjal ezt mondta:

– Álljatok meg emberek! Nem lehet tudni, hogy ez jó vagy rossz, csupán annyi történt, hogy a fiamnak eltörött mindkét lába. Nem látjuk a nagy egész történetet, ez csak egy kis része. Nem lehet tudni, hogy mi fog ebből kialakulni.

Az emberek elvonultak és még mindig nem igazán értették, hogy hogy nem keseredik el az öreg egy ilyen katasztrófa kapcsán. Röviddel ezután az ország háborúba keveredett a szomszéd országgal és a falu összes fiatalemberét elvitték katonának, kivéve az öreg fiát a sérülése miatt. Óriási túlereje volt az ellenségnek, mindenki el volt keseredve a faluban, hogy nem látják viszont a fiaikat.

A falu népe újra megjelent az öregnél és panaszkodva, sírva, jajgatva sopánkodtak hogy elvitték a fiaikat és talán sohasem látják viszont őket.

A bölcs öregember újra csak felemelt újjal nyugtatta őket:

– Miért vontok le mindig következtetéseket? Senki sem tudja még, mi lesz. Csak annyit történt, hogy a ti fiaitok elmentek a háborúba, az enyém pedig nem. Senki sem elég bölcs ahhoz, hogy megállapítsa, ez vajon áldás vagy átok. Csak fogadjátok el ami történt az életetekben, és bízzatok a történet számotokra kedvező folytatásában.