Ez a cikk, a magyar fordítása Dr Joe Dispenza aug. 1.-i blog bejegyzésének.

A csapatom és én valami igazán hihetetlen dolognak lehettünk tanúi néhány hete a Colorado állambeli Denverben tartott egyhetes haladó elvonulásunkon. Azóta sem tudok nem gondolni rá.

Az együtt töltött hét nap alatt éreztük, hogy változás történik. Ami kezdők csoportjaként indult – a résztvevők 80 százaléka a legelső elvonulásán volt -, egy összetartó közösséggé fejlődött, amely összhangban van egymással, közös céllal és emelkedett energiával. Az esemény végére mindannyian egy valóban egységes kollektív tudatosságot tapasztaltunk.

Ennek az összetartozásnak a hatását és bizonyítékát sokféleképpen éreztük, és semmi sem volt erősebb, mint azok történetei, akik valamilyen fokú gyógyulást tapasztaltak az együtt töltött idő alatt. A hét végére hét ember, aki kerekesszékben érkezett, felállt és lépéseket tett – néhányan közülük évek óta először.

Több mint egy évtizedes múltra visszatekintve visszaemlékszem egy korai esetre, amikor valaki ebben a munkában kezdte visszanyerni a motoros kontrollt és a mozgás képességét egy évekkel korábbi bénító baleset után. Ő volt az egyik első, aki ilyen figyelemre méltó fejlődést mutatott. És abban az időben ő volt az egyetlen.

Most azt látjuk, hogy hét ember emelkedik ki a kerekesszékből egyetlen esemény során. Mi történik? És hogyan lehetséges ez?

Tudom, hogy ezt sokaknak nehéz elhinni. Ez megkérdőjelezte és megváltoztatta a saját hitemet. És ahogy reagáltam ennek a tapasztalatnak a hatására, megpróbáltam némi rendet és értelmet teremteni a történések körül – és hogy szerintem miért látjuk ezt az evolúciós ugrást a közösségünkben.

Úgy gondolom, hogy legalábbis bizonyos mértékig megérthetjük ezt, ha három fő fogalommal foglalkozunk.

Szándék, alkalmazás, bizonyítékok és tudatosság.

Ahogy az évekkel ezelőtti első emberre – az “egy az egyből” – és a gyógyulással kapcsolatos tapasztalataira gondoltam, eszembe jutott számos beszélgetésünk a fejlődéséről. Világos szándékkal vetette bele magát ebbe a munkába. Tudta, hogy mit csinál, és hogy miért csinálja. Ahogy már sokszor mondtam, ha megérted a mit és a miértet, a hogyan is könnyebbé válik.

Ahogy kezdte látni a bizonyítékokat – a saját testében történő meglepő dolgok formájában – az erőfeszítései eredményeként, a tudatossága a lehetőségekről egyre nőtt. Fokozatosan visszanyerte némi mozgékonyságát és motoros kontrollját, ami megszüntette kétségeit. Ezután még nagyobb szándékkal és nagyobb hittel alkalmazta azt, amit csinált. Minél nagyobb a szándék; minél nagyobb a hit; annál nagyobb az eredmény.

A sérülései mértéke alapján a változások, amelyeket átélt, nem lehettek volna lehetségesek az anyagból anyaggá válás világában. Amikor valaki lényegében nyaktól lefelé lebénul, semmilyen akarat vagy egyéb próbálkozás a háromdimenziós világban nem hozhatja el azt a gyógyulást, amit ő tapasztalt. De az ismeretlen birodalmában dolgozva, felerősített szándékkal és hitellel, végül elkezdett kúszni … majd állni … majd járni némi segítséggel.

Amellett, hogy tanúja voltam ennek az embernek a beszámolójának, láttam a kezelés előtti és utáni agyi felvételeit is. A felvételek jelentős fiziológiai változást mutattak – nemcsak az elméjében, hanem az agyában is.

Hogyan volt ez lehetséges?

Az energia informálja az anyagot

Amit mi “csodának” nevezünk, az minden, ami a konvenciókon kívül történik – akár társadalmi; politikai; tudományos; vagy vallási. Egy korszak; egy idő aktuális hiedelmein kívül történik. Kultúránk általában úgy foglalja össze ezeket a “csodákat”, mint rejtélyek- vagy, mivel frusztrál bennünket az, amit nem értünk, lehetetlennek vagy átverésnek írjuk le. Az orvostudományban ezt spontán remissziónak nevezik.

De e nézőpontok egyike sem hagy teret saját képességünknek, hogy a misztikummal dolgozzunk.

Itt jön a képbe a kutatásunk. A tudományt, mint a lehetőségek új nyelvét alkalmazva, az emberek számára egy képletet adunk, hogy informálják az anyagot azáltal, hogy dolgoznak az energia 5. dimenziós birodalmában (a kvantummezőben) – ahol korlátlan lehetőségek, beleértve a “csodát” is, léteznek és valósággá válhatnak.

Ha megvizsgáljuk, a váratlan esemény az, amikor valami egyszer történik. Véletlen egybeesés pedig az, amikor egy másik kapcsolódó esemény történik – újra megtörténik.

Amikor három, négy, hét, húsz, húsz azonos kimenetelű eseményt látunk, akkor már trendről beszélünk. Valami törvényszerűségnek kell működnie – valami olyan történik, ami megismételhető. És bármi, ami megismételhető, az tudomány.  

Tehát, ha megértettük, hogy nem az anyag változtatja meg az anyagot, akkor két lehetőségünk van. Feladhatjuk – és beletörődhetünk abba a korlátozott, anyagi világba, amit érzékszerveink érzékelnek és irányítanak.

Vagy megnyílhatunk a láthatatlan energiamezővel való munkára. És amikor az energia informálja az anyagot, a lehetőségek szélesre tárulnak. Az ok-okozat newtoni világából fejlődünk … a hatás okozásának 5 dimenziós világába.

És ahogy egyre több és több esemény ismétli önmagát – ebben a munkában, ahogy egyre több és több hétköznapi ember teszi a szokatlant és tapasztalja meg a gyógyulást – és egyre többen látjuk, hogy mi történik, ez áthidal egy rést a tudatosságunkban. Egy kollektív tudatosság kezd kialakulni. Elkezdünk úgy gondolni a “csodákra” vagy a “lehetetlenre”, mint ami nem csak lehetséges… hanem számunkra is lehetséges.

Bevitel és eredmény: A gondolat és a tapasztalat közötti távolság lerövidítése

Több mint egy évtizeddel ezelőtt megkérdőjelezte a hitünket, amikor láttuk, hogy az első ember felállt a kerekesszékéből, és – segítséggel – megtette az első lépéseket a baleset óta, amely megváltoztatta az életét. Ami most történni látszik, amikor egy héten belül több ember tapasztal hasonló gyógyulási eseményeket, ennek a kollektív tudat erőteljes hatásaihoz van köze.

Amikor a múlt havi denveri elvonulásunk első résztvevője – egy korábbi profi sportoló, aki szklerózis multiplexszel küzdött – felállt és megtette első lépéseit hét év után, a többi, szintén kerekesszékkel közlekedő résztvevő látta, hogy ez lehetséges. Ez megkérdőjelezte – és megváltoztatta – a saját gyógyulásukkal kapcsolatos hiedelmeiket. Ez megszüntette a kételyeiket. Még erősebb szándékkal vetették bele magukat a munkába. És a hét végére ők is felálltak és járni kezdtek.

Amikor egy ember – az a bűvös egyes szám; az az első ember; az a négyperces mérföld – elénk áll, és elmeséli, hogyan csinálta, nem tagadhatjuk tovább. A bizonyíték ott van előttünk. Tanúi vagyunk egy áttörésnek a hitben. Egy kifejlődött igazságnak vagyunk tanúi.

És most már van kivel azonosulnunk. Látjuk, hogy ez számunkra is lehetséges lehet. És ez lerövidíti a távolságot a korlátlan lehetőségek 5 dimenziós birodalmában való elképzelt tapasztalat – és maga a tényleges tapasztalat között itt a 3 dimenziós világban.

Erősebb szándékkal egyre többet és többet és többet és többet viszünk be a mezőbe. És minél erősebb a bevitel, annál erősebb az eredmény- a bizonyíték az életünkben, hogy valami jelentős dolog történik.

Minél erősebb a kollektív tudatosság energiája és tudatossága, annál rövidebb a különbség a bevitel – és az eredmény között.

Forradalmi gyógyítás

Tudom, hogy néhány embernek ezt nehéz elhinni. Amit megosztok, annak nagy része egyelőre anekdotikus – bár a folyamatban lévő tudományos kutatásaink segítenek nekünk abban, hogy megmutassuk az összefüggéseket, és kapcsolatot teremtsünk a látottak és a megismételhetőségük között.

Denverben egy emberrel kezdődött. Felemelte magát a földről, álló helyzetbe tolta magát, és megtette az első lépéseket. Megosztotta a történetét – az igazságát – egy emberekkel teli teremmel.

És a története nem arról szólt, hogy megpróbál gyógyulni. Nem arról szólt, hogy létrehozzon egy eredményt. A története arról szólt, hogy megváltoztassa önmagát. Ez volt az ő bevitele a mezőbe. A kimenet pedig az első lépés volt a gyógyulás felé.

Lehet, hogy van még tennivalója. Mindannyiunknak van még tennivalója. Mindenki, aki valamilyen mértékben megtapasztalta a gyógyulást az elvonuláson; mindannyian, akik részt veszünk ebben a munkában; mindannyian a saját állapotunkban – a saját lépéseinkben – vagyunk az úton.

Még a “csodálatos” gyógyulást megtapasztalók egy százaléka is forradalmi – a hétköznapi emberek, akik szokatlan dolgokat tesznek – forradalmi. Az igazán erőteljes, amikor döntést hozunk arról, hogy valami lehetséges számunkra – valami, amitől korábban kizártnak vagy különállónak láttuk magunkat.

Együtt egy olyan széles körű modellt hozunk létre, amelyben egyre többen és többen teszünk saját evolúciós ugrásokat és tesszük meg a saját csodálatos első lépéseinket. És ez számomra reményt ad a világnak. – Dr Joe Dispenza

Az eredeti Dr Joe Dispenza blogbejegyzést angolul, ide kattintva elérhető.